Cikkek · Rendszerszemlélet
Az élő tudás nem bemagolt szöveg, hanem beépülő tapasztalat. A cikk arról szól, hogyan lesz a tanulásból gyakorlás, önállóság és saját megértés.
Mit jelent az élő tudás avagy a tudás élete?
A tudás avagy a rendezett információk, itt élnek körülöttünk, velünk, bennünk. Ez az adott helyzetünk. A tudás számunkra szükséges, hiszen meg kell tudnunk, hogy mi ez, hol vagyunk benne, mi zajlik itt, miért és hogyan éljünk ezzel, vagy hogyan viseljük el, és hogyan valósítsuk meg benne önmagunk változásait. A tudás tehát létező, rendelkezésre áll és elérhető, de nem mindenki számára egyformán. A módszer hatékonysága, és még inkább az információszerzési képességeink fogják meghatározni, hogy tudunk-e kapcsolódni a tudás bármilyen forrásaihoz vagy csak némelyikhez.
Milyen alapvető módszerek állnak rendelkezésre?
Vannak természetesebb és kevésbé természetes módszerek, avagy fejlesztő hatású tanítások és irányított oktatások. Hasonlítsuk össze őket! Ehhez hasznos tudni néhány egyetemes átadási elvről, mint amilyen például a kapcsolódás változásai - ezt a Leader-Follow modell írta le, valamint a Minimax elv. (Más írásunk már tartalmazza ezeket, ezért itt nem fejtjük ki újra.)
Túl hosszadalmas és túl sok nehézséggel jár együtt. Az ez alatti szinteken pedig a tudás átadásának még nagyobb korlátozásait kell elviselni. Miért?
Először csak elméleti oktatást kapnak a diákok és csak jóval később, esetleg, van egy kevés gyakorlati rész is, ami így nehezen tud összekapcsolódni a korábban megismertetett elméleti résszel. Logikus lenne pedig, hogy gyakorlat nélkül az elméleti tudás nem tud beépülni az életbe, és sokkal nehezebben érthető meg. Külön erőltetni kell így azt is, hogy a memóriába beíródjon, legalább a vizsgákig. Pedig ami itt létezik, ami velünk van, amiről ráadásul tudunk és szükségünk is van rá, hogy megismerjük, az sokféle módon bemutatható és gyakorolható lenne. Ha azonban semmilyen bemutatás nem történt, akkor mindent szavakkal kell megpróbálni leírni. Ez egy nem működő és nem reális modell lesz, mert éppen az élet hiányzik belőle. Nem történt és most sem történik az életükben semmi ilyesmi vagy nem tudnak róla, hogy ez is az. A tanulás ettől lesz meddő és fárasztó.
Ez az oktatási mód nem természetes, erőszakos tanítás, lényegében kínzás. Az ilyen iskola témái kötöttek, nem változtathatók meg a más iránti nagyobb érdeklődésre való tekintettel sem. A vita vagy a megadott tananyagtól való eltérés nem megengedett. Nem megengedett a nem értés és a nem érzés sem, bár utóbbival túl keveset foglalkoznak, és személyre kiszabott büntetés, valamint tartós lefokozás jár értük. Az élet nagy kérdéseivel és az egyéni lehetőségekkel nincs idő foglalkozni. A filozófia, a művészetek és más hasonló témák, főleg a történetiségükről szólnak, személyekről és évszámokról, de a gondolataik mélysége, átélése és kipróbálása a való életben, már nem fér bele. Bármi, ami magától érdekessé válik és elmélyülne, nem fér bele. Még akkor sem, ha része a tananyagnak, de csak felületesen.
Miért nem ajánlható ez a rögös út? A tudást nem lehet a fejbe gyömöszölni, mert ahhoz túl kicsi. Nem érdemes csak egyetlen helyen tartani az információkat, de ez nem is lehetséges. Az újabb tudásnak előbb-utóbb, lehetőleg a személyes élet minden területén és minden testrészben meg kell jelennie, és kedvező átalakulásokat kell hoznia. De még jobb, ha a tudás mindenhol bemehet, nem csak a fülön és a szemen keresztül. A kiteljesedéshez próbálgatások, kísérletezések szükségesek, amihez csak jó lehetőségekre van szükség. Nem fejlődik a személyes színészi vagy írói vagy orvosi vagy ács vagy a bányász vagy a gépszerelői tudás, ha nem kap elég új lehetőséget a gyakorlásra és kísérletezésre, azaz ha a tanuló nem kap sok szabadon választható lehetőséget, önmaga új módon történő kipróbálására.
A lényeges részek átadásai egészen más zónákban és más módon, rejtett életfolyamatokként zajlanak. Idővel már alig szükségesek hozzá a leírt vagy a kimondott szavak, mert jóval előbb jelenik meg a megértés, a pontos érzékelés, a megtapasztalás. Emiatt sem okoz gondot, ha nincs mire írni, és a gyakorlók akár végig csak az első hallás utáni, saját memóriájukra hagyatkozhatnak. Jóval hamarabb kerül így szinkronba a tanító és a tanítványa, ezért egymást is szavak nélkül értik és érzik. Ez gyors, hatékony és természetes átadási mód.
Lássunk példát, először a közismert A) helyzetre!
A) módban oktat a mai iskolarendszerek minden szintje, mert ezt az első, alacsony hatásfokú és alacsonyabb szintű tudáshoz vezető, hosszadalmas módszert részesítik előnyben. Egyes tanárok ezen túlmutatnak és ez jelentősen és kedvezően hozzátesz az erős korlátozások ellenére is.
Lássunk példát a B) helyzetre is!
B) mód manapság a kevéssé elterjedt tanítási rendszer, és inkább lokális, speciális avagy ősi iskolák alkalmazzák. Olyanok, ahol mindig így tanítottak. Persze hibák ezekben is előfordulhatnak, amikor eltorzulnak és elavulnak.
Miért nem adódik bárhol magától, a természetes és hatékony B) mód?
Mi a különbség közöttük?
A) módban a tudás szabad átvételének hiánya okozza, hogy mindent el kell mondani, szájba rágva és a végletekig cifrázva, Minden részletet le kell írni és meg kell magyarázni annak, aki még semmit sem tud róla, ezért még sosem érdekelte, és nem is így lenne érdekes és hatékony számára. És a sok szöveget még memorizálni is kell, és azzal vizsgázni. Közben bizonyos szigorú nevelési eszközöket is alkalmaznak vele szemben, "segítő" szándékkal, de tudatlanul. Hiszen a hatékonyság nem valami jó ebben a rendszerben, de azt is csak erőszakkal serkentik.
B) módban vannak rendszeres bemutatások és napi gyakorlások. A gyakorló tanuló magától fogja megfogalmazni a tapasztalatait és a meglátásait, melyekre magától jött rá. Először önmagának írja le és nem másoknak, mégpedig azért, mert ennek érzi szükségét. Tehát önállóan és önként halad saját kíváncsiságának és képességének útján. Ezzel elkezdődik a megértés felépülése is. Mire ezzel kész, addigra a saját gyakorlatává válnak az újonnan tanultak és addigra már a memóriájába is rég beíródtak. Nem kell semmit bemagolnia. Nem kell laposra ülnie a fejét és az agyát. Ami pedig nem megy neki, arra senki sem fogja kötelezni, hiszen nem neki való.
Mit jelent a gyakorló önállósága?
Az új minőség megjelenése a személyes élet önfejlesztésével érhető el, egyre nagyobb önállósodással. A valódi tudás önállósággal jár.
Mit jelent a gyakorló önkéntessége?
Az önfejlesztés végső eredménye a tanítónak köszönhetően valósul meg, de a tanító által átadottakat a gyakorló önként és tiszta szívvel végzi. Nem erőlteti önmagára, hanem jól érzi magát közben, mert a saját útján halad, ahol a sikereket önállóan éri el. Másképpen vagy nélküle ez nem is lehetséges. Nélküle ez az út sem létezne. A tanítón az múlik, hogy még az önsanyargató munkát is át tudja formálni alkotó munkává. A tanítás akkor optimális, ha a tanítvány fejlődését beindítja, de a szükségesnél nem tesz érte többet. A fejlődőben lévő gyakorló csakis a közvetlen tapasztalásai révén halad, és ezt egyre kevesebb és egyszerűbb magyarázattal elegendő kísérnie a tanítónak. Az új tudás így végül beépül a tanítvány életébe, ezért élő, ezért csak az övé, teljesen egyedi. Megnöveli a tanítvány életterét, erejét és életörömét. Ilyen különleges az egyetemes törvényeknek megfelelően működő tanító-tanítvány kapcsolat.
Digitális hozzáférés
Több évtizedes gyógyító és kutatói munkám feldolgozásából készült 48 cikk öt témakörben: női szexualitás, férfi szexualitás, szerelem, potenciálzavar és összefoglalók...
Elolvasom a részleteket →Személyes konzultáció
Kérj konzultációs időpontot, ha a helyzeted alapján indokoltnak látod, de ha nem vagy biztos benne, akkor kérdezz, érdeklődj, és kérd a segítségemet ebben is.
Konzultációt kérek →